Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Van rosszabb a halálnál (Segélykoncert Major Julcsiért)

Van rosszabb a halálnál

Egészséges ember számára elképzelhetetlen, zsenge kora ellenére mennyi szenvedésen, tragédián van már túl egy fiatal mosonmagyaróvári lány. A most 15 éves Major Julcsi mellé óvodáskorában szegődött a betegség, a kilátástalanság és a mérhetetlen fájdalom. Gyógyszerek garmadáját, kezelések sorát és súlyos műtéteket kellett eddig elviselnie, és a szörnyű út végét, a megváltó halált várva elbúcsúzott már a szeretteitől is. A sors azonban másként rendelkezett: tavaly év végén megszűntek kínjai, és Julcsi megint teljes erővel kapaszkodik az életbe. Családja anyagi helyzetét javítandó pedig hazai sztárok adnak jótékonysági estet hamarosan a Lajta-parti városban.

Kép

Nem érhette meg még negyedik születésnapját, amikor bedagadt orral ment haza egyszer az óvodából egy mosonmagyaróvári kislány, Major Julcsi. Az ismeretlen bajra eleinte antibiotikumot kapott. Ezt a betegséget hamarosan térdfájás követte, amit előbb szülővárosában, majd a megyeszékhelyen próbáltak műtéttel megszüntetni. A fájdalom azonban megmaradt, sőt a test-szerte megjelenő gócpontok miatt ki kellett venni a kislány manduláját és a fülét is kezelték. Budapesten gyerekkori izületi gyulladást diagnosztizáltak.

 

Évekig tartó ingázás kezdődött, a dagadt végtagok nem hagytak egy perc nyugtot se a gyereknek. A javulásra nem volt remény, Majoréknak lassan bele kellett nyugodniuk, hogy már az állapot szinten tartása is jó eredmény. Julcsi nyolc éves volt, amikor Szombathellyel próbálkoztak egy új medicina hatásosságában bízva – de ettől se jött kedvező változás. A lánykának gyötrelmes hónapok jutottak, elvesztette az életkedvét, nem beszélt, nem mozgott, valósággal élő halott lett – miközben pokoli kínokat állt ki.

Az agresszív kór évekig kitartott, ráadásul 2007 novemberében mindkét lába nagyon bedagadt. Ez után Debrecen következett, de minden csak rosszabb lett. Egy kétségbeejtő napon kiderült az is, hogy Julcsi jobb lábában hatalmas vérrögök vannak. Azonnal Győrbe vitték, ahol a vizsgálatok után az orvosok közölték velünk: másnap reggel amputálni kell a végtagot.

- Nem tudom elmondani, mit éreztem – idézi fel a megrázó emléket a kislány édesanyja, Major Edit. – Ma is sokszor eszembe jut, és próbálom elűzni az akkori gondolatokat. Könyörögtünk, hogy kapjunk még egy kis időt, hiszen fel se tudtuk dolgozni a hírt. Kétheti irdatlan szenvedés végére aztán az elkerülhetetlen operáció tett pontot. Leírhatatlan, min mentünk át addig, még a nővérek is sírva jöttek ki a lányom szobájából, olyan kétségbeesve várták a váltást. Nem bírták nézni Julcsi haldoklását, akinél kétséges volt, hogy van-e értelme a rá váró újabb megpróbáltatásnak. Ő mindenről tudott, a műtét előtt azzal búcsúzott tőlünk, hogy jó szülei voltunk, és nagyon vigyázzunk a nővérére…

Az amputáció után egy hónapig jól volt, utána viszont lebénult a fél arca. Háromhavi kezelés után helyrejött, mire kettős látása lett. Nagy nehezen kikeveredtünk abból is. Tavaly augusztus végén szó szerint egyik napról a másikra elvesztette a hallását és epilepsziához hasonló tünetei voltak. Olyan fejfájás jött rá, hogy kétségbeesve kértük az orvosok segítségét. Kiderült, a fül mögötti krónikus gyulladás okozza mindezt, amit már az óránként szedett fájdalomcsillapító sem enyhített. Tehetetlenek voltunk és Julcsi azt kérdezte tőlünk, miért élt túl mindent, ha ennyit kell szenvednie. Egyszerűen meg akart halni.

Novemberben megjelent rólunk egy újságcikk, aminek nyomán egy doktornő a figyelmünkbe ajánlott egy szert. Hogy ennek, vagy másnak tudható-e be a javulás, nem tudjuk, de úgy tűnik, a jóisten megkönyörült Júlián. Mindig azt hittük, a halál a legrosszabb, de ez nem igaz. Ha valakinek ilyen szenvedésben van része, az sokkal szörnyűbb.

Julcsi már sokkal jobban van. A hallása még nem jött rendbe, viszont megerősödött, tavaly nyáron tizennégy kiló volt, most huszonkettő. A korábban szedett gyógyszerek hatására fizikailag visszamaradt a fejlődésben, de lábraállt, ami nagyon nagy dolog tőle. Végigalussza az éjszakákat, így ki tudja pihenni magát, végre mosolyog. Szívesen rajzol, internetezik és újságot olvas, és ajándékokat készít mindenkinek. Ha újabb vizsgálatra megyünk, az orvostól a takarítónőig mindenki körénk gyűlik, csak néznek, hogy mi történt vele.

Azt a bizonyos, fényképpel illusztrált újságcikket olvasták a magyar művészvilág tagjai is, és kisebb közösségben beszéltek a történetről. Megfogta őket, hogy egy ennyit szenvedett gyerek arcáról milyen belső derű árad, hogy felnőtt embereket megszégyenítő karizmáról tesz tanúbizonyságot, s hogy a család miként éli meg a helyzetet. A társaság úgy döntött, jótékonysági műsort szerveznek Julcsi javára – a megkeresett előadók a hír hallatán magától értetődően ajánlották fel tudásukat.

Így körvonalazódik, hogy Détár Enikő, Rékasi Károly, Südi Iringó, Ördög Nóra, Ihos József, a 4 for dance és még sokan mások lépnek fel azon az egyszeri gálaesten, amit ez év tavaszán rendeznek a mosonmagyaróvári Flesch Károly Kulturális Központban. A műsorfolyam teljes bevételét Major Julcsi gyógykezelésére ajánlják fel a szervezők és a szereplők.

 

Ress Marietta

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 




Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< Február / 2021 >>


Statisztika

Online: 2
Összes: 360905
Hónap: 6318
Nap: 152