Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Húsvéti harangok zengjetek! (Farkas atya)

Húsvéti harangok, zengjetek!

 

 

A hajnali, a déli és az esti harangszó Mária köszöntésére, az Úrangyala imádkozására hív. Felidézzük, megköszönjük, hogy eljött közénk az Isten Fia, áldása a mai napunkat is végigkíséri. A vasárnapi harangszó Isten házába hív. Szánjunk egy órát a lelkünkre, tápláljuk azt Isten Igéjével és Jézus Testével! A lélekharanggal búcsút veszünk egy testvérünktől, aki az örökkévalóságba költözött.

Amikor fölidézzük Jézus szenvedését és kereszthalálát, három napra elnémulnak a harangok. Súlyos gyász nehezedik ránk: meghalt az Isten Fia. De ahogy a téli dermedtség után eljön a tavasz, és az élet diadalát zengik a madarak, a gyász csöndje után megszólalnak a húsvéti harangok: Jézus feltámadását és az örök életet hirdetik.

Nem véletlen, hogy az öngyilkosságra készülő Faustban a húsvéti harangszót hallva újjáéled a remény, a halál oldaláról az élet mellé áll. A harangok zúgását diadalmas angyali ének kíséri: Krisztus feltámadt! / Halandó emberek, / mind örvendezzetek, / lemosta vétketek: / az ősi átkot!

Az ortodoxok a húsvéti időben így köszöntik egymást: „Krisztus feltámadott!”, és a válasz rKépá: „Valóban feltámadott!” – Ha figyelmesen végigolvassuk az Evangéliumok leírásait, meggyőződünk arról, hogy Jézus feltámadása nem jámbor képzelődés, nem legenda, hanem valóság. A Feltámadt Jézus eszik a neki nyújtott sült halból, a kételkedő Tamás megérintheti sebhelyeit.

Ha Krisztus nem támadt volna fel, az utolsó szó az Ártatlan Bárányt kivégző pribékeké, a kereszten haldokló Jézust kigúnyoló tömegé. Ebben az esetben minden reményünk az igaz és a jó győzelméről üres önvigasztalás. – Vajon pusztán ennyit érnek a feltámadási történetek, és a kereszténység két évezrede üres illúzióra épül?

A dilemma eldöntéséhez vegyük kezünkbe az Evangéliumokat! A bezárkózó apostolokat mi mozdította ki kétségbeesésükből, rettegésükből? Az a tapasztalat, hogy szeretett Mesterük újra él! Mindaddig ezt nem hitték el, amíg szemükkel nem látták, kezükkel nem tapintották a Feltámadottat. – A feltámadást bármi áron tagadók pedig megvesztegetik a Jézus sírját őrzőket: „Mondjátok, hogy amíg aludtatok, a tanítványok ellopták Jézus holttestét.” Milyen szomorú: vállalják a tanúskodást olyan eseményről, ami alvásuk alatt történt!

Miért van olyan közel a szívünkhöz a harangszó? – Mert zenéje szívünk dobbanásaival rokon. A naponkénti harangszó legnemesebb vágyainkra válaszol: „Megtestesült, eljött közénk az Isten” A vasárnapi harangszó a templomba, Isten Gyermekeinek asztalához hív. A lélekharang az örök élet reményét erősíti bennünk. A húsvéti harangszó pedig az újra és már örökké élő Feltámadott szíve-dobogását hozza el nekünk.

Húsvéti harangok, zengjetek, adjátok hírül minden embernek: „Krisztus feltámadott, valóban feltámadott!”

(Farkas István piarista)

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 




Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< November / 2020 >>


Statisztika

Online: 2
Összes: 347954
Hónap: 5583
Nap: 91