Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A temetőtől a Gyásztérig

A temetőtől a Gyásztérig
 
A rövid és jellegtelen Sallai Imre utcán át lámpás kereszteződéshez érünk, az 1-es út városból kivezető szakaszához. Jobbra néhány száz méter múlva a Király­hidai úton elérkezünk a Tesco­hoz, s Levélen Hegyeshalmon át gyorsan el tudjuk hagyni az országot.
Mi ne jobbra forduljunk, sétáljunk át a főúton, s a Gyári úton találjuk magunkat. Találó utcanév, az Ipartelepre visz bennünket. Mosonmagyaróvár a múlt század hatvanas, hetvenes éveiben ipari város volt, s ezen a területen épült fel a Monarchia legnagyobb lőpor és hadianyaggyára. Mire üzembe helyezték volna véget ért az első világháború, s a lőporgyártásnak befellegzett. Csúnya vasbeton épületei ma is itt meredeznek az égnek, néhány részét próbálják csupán kihasználni vállalkozó szelleműek. A Gyári utat a szocialista időkben Beloiannisz útnak nevezték, csak 1990-et követően kapta vissza régi nevét. Furcsa, s többé nem tesszük szóvá, hogy egységes koncepció hiányában véletlenszerűen, lakossági kezdeményezésre kapta vissza egy-egy utca a nevét, s mostanában azzal a kifogással utasítanak el név-visszaadásokat, hogy költséges a nevet a dokumentumokon átvezetni.
Kár, hogy hajdan ezzel az okkal nem halasztották el az Alkotmány, az Egység, az Április 4. az Engels, az Marx, a Gorkij, a Haladás, a Hámán Kató, a Sallai, a Ságvári, a Schönherz, a Szabadság, az Úttörő utcák keresztségét. Róluk a legfrissebb térkép szerint ma is található utca a városban.
Az utca végén elérkezünk az ún Főkapuhoz. A valamikori gyártelep lakóházai itt épültek fel a szépen gondozott park közepében. A valamikor íves Főkaput lebontották, de ha egy helyi lakost megkérdezünk pontosan megmondja, hol volt valaha, s a helyét ma is tájékozódási pontnak használják.
Mielőtt azonban jobbra kanyarodnánk az Alkotmány úton, nézzünk be az Olasz kápolnába. A kereszteződéssel szemben, a Kötött­árúgyári úton található az első világháború idején olasz hadifoglyok által emelt barakk-templom. A templombelső szép kialakítása arra vall, hogy a hadifoglyok között - akiket a lőporgyár építésére szállítottak ide - ügyes kezű festők is lehettek. A fogolytábor felszámolása után a kápolnát nem használták, 1929-ben szentelték újjá Szent Kereszt Kápolna néven. (Így senki nem ismeri a városban, az olasz kápolna után érdeklődjenek!)
Napjainkban egy alapítvány gondoskodik arról, hogy állapota ne romoljon, s kis füzetecske ismerteti történetét.
Az Alkotmány útról jobbra kanyarodik le a Határőr út. Az itt található laktanya előtti tér neveztetett el Gyásztérnek. 1956 október 26-án az ide érkező tömeget előre beásott golyószórók várták. A “tüntetők” a vörös csillag eltávolítását kérték Dudás István laktanyaparancsnoktól. (Felvételünkön - ül - a Fő utcai tárgyalóteremben látható.) Rövid idő múlva sortűz dördült el, golyószórókból, kézifegyverekből lőtték a védtelen embereket, s kézigránátokat vágtak közéjük. Majd a menekülő tömeget hátulról érte újabb sortűz.
108 halottja volt a mészárlásnak. Több diák, egyetemi hallgató, gyári munkás, egyszerű ember.
Kép A hallgatás és megfélemlítés évtizedei után a rendszerváltást követően indult el a sortűz körülményeinek feltárása, felelőseinek felkutatása. Ez a történet újabbkori demokráciánk szégyenévé vált. Másfél évtizedes halasztás, huzavona után született meg az elsőfokú ítélet, amely szerint “Dudás István bűnös, emberiség ellen elkövetett bűntettben.” Három év fegyházra ítélték a parancsnokot, s az ítéletet nem kellett végrehajtani. A mosonmagyaróvári áldozatok és hozzátartozók jogi képviselője (dr. Zétényi Zsolt) fellebbezett, de mire a rendkívül lassú eljárában másodfokra került volna a sor, Dudás István meghalt.
A szörnyű tett színhelyén Golgota áll, a háromalakos emlékmű Rieger Tibor alkotása.
2005-ben a város önkormányzata kezdeményezte, hogy az évek óta üresen álló laktanyát igényelje vissza a Belügyminisztériumtól a város, és ott alakítson ki emlékhelyet. Az ingatlan átadására nem került sor, de a körvonalazódott megegyezés szerint a homlokzati részt a Belügyminisztérium felújítás után a város rendelkezésére bocsátja. Az erre a célra alakult ideiglenes bizottság szerint a térrel és az emlékművel szerves egységben álló emlékező helyet kell itt kialakítani.
Mosonmagyaróvár ‘56-járól jelent meg egy kis füzetecske a helyi művelődési központ kiadásában, ahol a rendszerváltást követően egy izzó hangulatú fórumon kezdtek el beszélni a túlélők, ahol tulajdonképpen az egyik áldozat - szóban - feljelentette - Dudás Istvánt. A kiadványhoz ingyen hozzá lehet jutni a Flesch Károly Kulturális Központban.
Aki a történtekről többet akar tudni, gépelje be a sortűz Mosonmagyaróvár kifejezést bármelyik internetes keresőbe, s bőséges irodalomhoz jut.
Minden év október 26-án megemlékezik a város e téren mártírjairól, s szokás, hogy jeles politikus, közéleti személy mond emlékező beszédet. Az elsőt Orbán Viktor mondta, aki akkor a taxissztrájk miatt heliokopterrel érkezett a helyszínre. De fejet hajtott itt Göncz Árpád, Dávid Ibolya, Mádl Ferenc. Az emléknapon megkoszorúzzák a mosoni és a magyaróvári temetőben található valóságos és jelképes sírokat, s előtte való este requiem hangzik fel a magyaróvári plébániatemplomban.
Ha a térről visszafelé haladva ismét rátérünk az Alkotmány utcára, a Tűzoltóság épületében megnézhetjük az ország egyetlen tűzoltó múzeumát. Itt régi tűzoltókocsikban, oltási eszközökben gyönyörködhetnek.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 




Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< November / 2020 >>


Statisztika

Online: 4
Összes: 347496
Hónap: 5412
Nap: 188